Bombardier

Hómobiltól a repülőgépig

Napjainkra a világ harmadik legnagyobb repülőgépgyártójává vált a Bombardier. Hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mekkora cégről van szó, álljon itt két beszédes adat. Elsőként az alkalmazottak száma: 60 ezer. (Összehasolításképpen: a magyar Suzukinál ez a szám kb 6 ezer.)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy “csak” 28 ezren dolgoznak a Bombardier repülőgépes részlegénél, no de az se kevés. A másik érdekes adat az éves árbevétel: 17.5 milliárd dollár. Ez körülbelül 2600 milliárd forint, ami a magyar költségvetés közel egyötöde.

Bombardier termékek, széles paletta

De hogyan jutott el idáig egy 1942-ben alapított vállalkozás? A történet azzal kezdődik, hogy bizonyos Joseph-Armand Bombardier gépész arról álmodozott, hogy épít egy olyan járművet, ami siklik a havon. 1937-ben már 12-t el is adott B7-nek nevezett hómobiljából, ‘42-ben pedig céget alapított.

A hómobil olyan hiánypótló termék volt, melyet könnyű volt eladni. Kanadában használták iskolabuszként, teherszállítóként, volt mentő és posta változat is. Később, ahogy kezdtek kiépülni az utak Kanada széltében-hosszában, csökkent a kereslet, váltani kellett.

A kezdetek. (B7, B12)

A termékpaletta kiszélesedett lánctalpas járművekkel (bányászati, erdészeti felhasználásra). Az 50-es években immáron fiával közösen olyan motoros szánon dolgoztak mely egy-két személyt szállíthat, nagyon gyors, és jól irányítható. Az első évben 225 Ski-Doo-t adtak el, a negyedikben már 8200-at. Érdekes adalék, hogy az öreg Bombardier emlékezvén saját cégének kezdeti, nehéz időszakára, direkt késleltette az új termék bevezetését, mert attól tartott, hogy azzal nagyon nehéz helyzetbe hozná versenytársait. 56 évesen halt meg, egy lendületben lévő, erőteljes vállatot hagyott fiaira.

A fiatalabb generáció újraszervezte a céget, sok újítást vezetett be, 1969-ben pedig tőzsdére vitték a vállalatot. A következő évben megszerezték azt a bécsi céget, amelyik a hómobilok motorját készítette. Ez a vállalat villamosokat is gyártott, így a Bombardier érdekelté vált a vasúti ágazatban is.

A későbbiekben több vasúti cég felvásárlására is sor került, napjainkban a Bombardier számít a legnagyobb vasúti gyártónak.

Bombardier Talent

A Bombardier repülőgép-ipari szerepvállalása 1986-ban kezdődött, amikor a csődbement Canadairt felvásárolták. A kezdeti lendületet kihasználva bevásároltak még repülőgépgyárból. Gyorsan megszerezték a de Havilland Canada-t és a Learjetet is.

Érdekes módon a Canadair története sem repülőgépekkel kezdődik. 1911-ben a brit Vickers Sons & Maxim hozta létre leányvállalataként a Canadian Vickers-t, hogy hajókkat építsen és adjon el a kanadai flottának. Később vízirepülőgépeket is gyártottak az éppen megalakuló légierőnek. A 20-as évektől 1944-ig több, mint 400 repülő csónakot készítettek, például a híres Catalina egyik változatát.

Repülő csónak, PBV-Canso

1944-ben a Vickersből kivált a dolgozók egy csoportja, és megalapították a Canadair-t. A következő évtizedekben szorosan együttműködve az amerikai cégekkel, olykor némelyik részeként építették a civil és katonai repülőgépeket. Ennek az időszaknak a leghíresebbje a CL 215-ös és 415-ös típus. Kifejezetten tűzoltásra tervezték, ízig-vérig munkagép, a 215-ös a csillagmotoros, a 415-ös a turboprop változat.

CL415, tűzoltó repülőgép

A CRJ (Canadair Regional Jet) családot már a Bombardier égisze alatt gyártja a Canadair. Az 50-100 utas befogadására alkalmas gépekből már több mint 1500-at adtak el világszerte. Ebben a kategóriában nagyon erős a verseny, a típusokat folyamatosan fejlesztik, a legújabb változat a CRJ1000-es.

A dollár relatív gyengesége miatt Kansas városban építenek új összeszerelő üzemet a C-sorozat következő típusainak. 2100 új állást jelent ez az új gyáregység, melyben 2013-ban fog elkezdődni a munka. (Kanadában természetesen komoly ellenérzéseket váltott ki, hogy az országon kívül ruház be a cég.)

Ami pedig a Bombardier család ékkövét illeti, a Learjet története is izgalmas. A kezdetek az 50-es évekre nyúlnak vissza, akkoriban alapította William Powel Lear a Swiss American Aviation Corporation-t (SAAC). Eleinte vadászgép gyártással próbálkoztak, már volt is egy 100 darabos megrendelésük, amikor a 3-as számú prototípus lezuhant, és ezzel végleg megakasztotta a fejlesztést.

A gép felépítését látva egy sugárhajtású üzleti repülőgép körvonalazódott ki Bill Lear előtt, aki megvette és Wichitába telepítette a gyártó gépeket, készülékeket és megalapította a Lear Jet Corporation-t. A 6-8 személyes Learjet-23 örökölte az SAAC-23 szárnyvégi üzemanyagtankjait és futóműveit, az eladott 104 darab pedig jó alap volt a későbbi fejlesztésekhez.

Learjet-23, vadászgépes alapok

Egy induló cégtől óriási teljesítmény, hogy első repülőgépét 1 év alatt legyártja, berepüli, és a következő 2 évben készít belőle 104 darabot, melyek harmada még 30 évvel később is repül.

A későbbi típusok (a 25-ös, 28-as, 35-ös, stb.) mind kelendőek voltak, sok újítást tartalmaztak. 1974-re túl voltak az 500-adik eladott gépen, a 28-as új szárnyán már wingleteket használtak, az 55-ös emelkedési rekordot állított fel kategóriájában. A 80-as években még a Space Shuttle hajtóművéhez is készítettek alkatrészeket.

Learjet-55, luxuscikk

A Bombardier 1990-ben vásárolta föl a céget, további fejlesztéseket indított, például tavaly kezdődött a Learjet 85-ös program, mely az első teljesen kompozit építésű üzleti jet lesz. Idén pedig Learjet évet tartanak a Learjet legelső repülésének 45-ödik évfordulója alkalmából.